A. Történelem és regionális elhelyezkedés
Történelem
Délegyháza környéke valószínűleg a kora középkor óta időszakosan lakott volt. Területén 1945 előtt földbirtokos családok gazdálkodtak. A falu hivatalosan 1949-ben jött létre, fejlődését a termelő szövetkezet mellett az egyre nagyobb forgalmú kavicsbányák alapozták meg. A bányák és a művelés után létrejött tavak területe mára több, mint 300 hektárra rúg, és változatos rekreációs tevékenységeknek, többek között horgásztelepeknek és az ország első naturista üdülőtelepének ad otthont. Délegyházán 600 lakóház és 1100 hétvégi ház, valamint művelődési ház, óvoda, általános iskola, könyvtár és két templom is található.
Regionális elhelyezkedés
Délegyháza a Dunától 6 km-re, Budapesttől 27 km-re fekszik, közvetlen vasút és busz kapcsolattal a fővároshoz. A fiatal, laza településszerkezeten nem különülnek el élesen a mezőgazdasági, munkás közösségek és a városi középosztálybeli üdülők, akik hétvégi házaikat a tavak közötti területeken építették. A földek részben szövetkezeti, részben magántulajdonban voltak, amit idővel gyakran osztottak tovább hétvégi telkekre. A rendszerváltás után idővel számos nyaraló állandó lakhelyévé vált a nyugdíjba vonuló, vagy elszegényedő és a fővárosból kiszoruló tulajdonosoknak. Megjelent a önfenntartó célú háztáji gazdálkodás és az alkalmi munka. Így ezek együtt élnek a középosztály magán-utópiáival, a vállalati üdülőkkel és más kereskedelmi létesítményekkel, mint a módosabb látogatókat megcélzó vízi élménypark.
Környezet
A falu környezete a Zwischenstadt tökéletes példája: egy valamikori mezőgazdasági vidék, rekreációs zónákkal, poszt indusztriális rekultivációs területekkel keveredve (12 régebbi és számos újabb tóval), változó tulajdoni struktúrával és hozzáférhetőséggel, elszórt ipari tevékenységgel, újratelepített (és az EU által támogatott) erdőkkel, az ingatlanpiaci buborékban rekedt szuburbánus lakóparkokkal és az agglomeráció szomszédos településeivel. Néhány ezek közül saját helyi kulturális életet teremtett (mint a dabasi művészeti és építészeti fesztivál) és országos jelentőségű projektek is otthont ad (mint a bedőlt lakáshitel tulajdonosok számára Ócsára tervezett önfenntartó telep).
B. Jelen állapot, fő problémák
Térszerkezet
Délegyháza “régi” és “új” részei között az utcahálózatok geometriája és sűrűsége szerint lehet különbséget tenni. A falu az egyedüli megmaradt kúriaépület (jelenleg kultúrház) és a környező majorság köré épült új középületekkel és egy központi parkkal. A vasútállomás csomópontja átalakulóban van egy kavicsbánya-elosztóból egy számos kulturális és sport programot befogadó közterületté, és egyben a tóvidék bejáratává. Ez utóbbi zónában keverednek a rekultivált, elhagyott vagy frissen megnyitott nyílt vízfelületek a hétvégi üdülőkkel, kempingekkel és kis telkekkel, valamint parkokkal, termőterületekkel és most is működő kavicsbányákkal.
A felosztott termőterületek fő használati irányai 1. a gazdálkodási célú földvásárlás földművelésre, erdősítésre vagy halgazdálkodásra, 2. az ingatlanfejlesztési célú földvásárlás, ipari vagy lakóterületi övezeti átsorolással, a rendszerváltás előtt informális piacon, ma infrastruktúrafejlesztési kötelezettségekkel, 3. új kavicsbányák nyitására, vagy kavicstermelési céllal (az építőipar összeomlása miatt ez javarészt szünetel) vagy további fejlesztési célokkal. A táj rekultivációjához szükséges források előteremtésére a tavak lakás célú fejlesztése jó modellnek tűnt a falu számára. Ennek mintaprojektje a Robinson öko-lakópark Délegyháza külterületén, ahol a bánya és a tó létrejöttének célja a későbbi ingatlanfejlesztés volt.
A háború utáni családi házas, háztáji kertes telekstruktúra a régi falura jellemző, ezzel szemben a tavak területén a kis hétvégi házas telkek, eredetileg jellemzően munkás tulajdonosokkal, illetve újabban a jelentősen nagyobb telkek és gyakran állandóan lakott épületek találhatók, középosztálybeli tulajdonosokkal. A kempingek szintén népszerűek és a naturista telep is fontos helyi referencia és kapcsolódási pont a külvilággal. A földterületek és a bányák privatizációja miatt számos közterület tulajdonviszonyai, elérhetősége, besorolása és fenntartási kötelezettségei tisztázatlanok, illetve nehezen rendezhetők. Következésképpen hasonló problémák jelentkeznek az infrastruktúra és közútfejlesztés és fenntartaás terén, amik időnként átnyúlnak a szomszédos települések zónáiba is.
A sport és a fesztiválok fontos részét képezik a helyi kulturális életnek, a szezonális és éves tematikus rendezvényektől (pl. tökfesztivál) a helyi klubokig, amik között országos szinten jegyzett is van (pl. kyokushin karate). A strandfocipályán országos bajnokságokat rendeznek és az önkormányzat céljai között a tavak körüli bicikli- és futópálya építése is szerepel. Számos játszóteret, közteret és parkot helyi civil szervezetek hoztak létre, illetve tartanak fenn.
Népesség
A háború utáni időszakban a hagyományos földművelő közösségeket javarészt munkás hátterű beköltözők váltották fel, ma ők alkotják a régi falu magját. Az üdülőzónák munkás és középosztálybeli csoportokat egyaránt vonzottak, belőlük jött létre a másik, vegyes társadalmi hátterű közösség akik az eredeti betelepülőkkel szorosan együttélnek, akár állandóan, akár szezonálisan. A fővárosból kiköltöző gyermekes családok és nyugdíjasok, illetve újabban az anyagi okokból onnan kiszoruló csoportok letelepedése nyomán a tóvidék is egyre inkább állandóan lakottnak mondható. Ezek a közösségek mind háztáji, mind alkalmi munka jelleggel aktív gazdálkodók.
Az ezredforduló építkezési felfutása után a fejlesztések összeomlásával a kavicsbányák forgalma erősen megcsappant és a munkahelyek száma több mint ezerről alig párszázra csökkent. A legtöbb aktív korú lakos időszakos munkákból és szakmunkákból él, illetve Budapestre jár dolgozni. Ennek ellenére a lakosság száma növekedik, javarészt az üdülőterületek fejlődésének köszönhetően. A Robinson lakóparkhoz hasonló projektek választható életstílust is kínálnak.
A nyaraló vendégek fontosak és általában pozitívan jelennek meg a falu életében, bár a kommunikáció és a források, illetve fejlesztési hozzájárulások és az elvégzendő feladatok megosztása az időszakos ittlakókkal néha nem könnyű. A turizmus csúcsidőszakában, javarészt a naturista telepnek köszönhetően, 10-15,000 látogatója is volt a tóvidéknek – ma ez a szám jelentősen kisebb, de egyértelműen mutatja a fejlődési lehetőségeket.
C. Tervek
Közterületek
A tavak nyilvánvalóan a legnagyobb értéket és egyben a legnagyobb feladatot is jelentik Délegyháza számára. Ezekhez hozzá tartozik a közvetlen környezetük és a megmaradt erdőterületek is. Az önkormányzat központi célja olyan stratégiák megalkotása, amikkel a terület fenntartható rekultivációja, az elhagyott tavak kezelése megoldható, és amikkel fejlesztési tőke kerülhet immár ellenőrizhető keretek közé. A meglevő tavak fő kérdése a hozzáférhetőség és a tulajdonlás, valamint az infrastruktúrafejlesztés felelőssége. A legrégebbi, informálisan létrejött hétvégi házas területek úthálózata túl szűk a szükséges fejlesztésekhez, és az emiatt csak részlegesen kialakult hálózatok fejlesztése egyre nehézkesebb. Másfelől számos kisebb közterületet szomszédságok tartanak fenn és építenek tovább saját erőből.
A tavak használata változatos, a horgászat, az evezés és az úszás nem keverednek, és néhány tevékenység csak a jogszabályok rugalmas kezelésével tartható fenn, ami hosszabb távon kérdéseket vet fel. A magántulajdonú területek és tavak közül többet mára elzártak a nyilvánosság elől, ami a mobilitás és a vidék átjárhatósága kapcsán jelent problémákat.
A közfunkciók szinte mind a régi faluközpontban találhatók, és kérdéses hogy az új fejlesztések hogyan tudják kezelni a tóvidék funkcionális egyhangúságát, ahol a lakóövezetek mellett egyedül működő bányák és elszórt ipari tevékenység találhatók. Ezzel együtt, az önkormányzat felismerte a sport, rekreáció, üdülés, gazdálkodás és lakás előnyös szimbiózisát, és ebből kívánja továbbfejleszteni a környezet és az életmód sajátos helyi minőségeit.
Közélet
A régió távolsága a fővárostól lehetővé teszi a kulturális és társadalmi élet nagyobb fokú önállóságát. A helyi klubok és civil szervezetek igen aktívak, tevékenységük meglepően eredeti és dinamikus kulturális életet teremt. A szomszédos Dabas éves művészeti és építészeti fesztiválnak ad otthont egy modernista trafikban, Ócsán nyári programokat szerveznek a vasúti aluljáróban, és Délegyházának is megvan a falunapja és az őszi fesztiválja.
A vízisportok és a vízparti tevékenységek a gazdagabb látogatókat is megcélozzák, de a pihenés és a rekreáció gyakran keveredik a vidéki élet mindennapjaival. A természeti környezetnek kiemelt szerepe van a helyi identitásban, a megélhetés forrásaként és a szemlélődés tárgyaként egyaránt.